Az éjszaka még a vállaimra nehezedett, amikor három órakor megszólalt az ébresztő. Az ember ilyenkor nem felkel, hanem felad. Feladja az ágy puhaságát, a paplan melegét, és elindul valami egészen bizonytalan felé: a víz felé, ahol a remény nevű, különös természetű élőlény lakik.
Hajnali három. A világ ilyenkor még alszik. Még a bagzó macskák is elhalkultak, elfáradtak. A város csak foszlányokban lélegzik az éjjeli pára alatt. A sötét házban hangtalanul készülődőm, miközben egy félálomban vergődő gondolat győzköd: maradj. Nem kell mindig menni. De a másik hang erősebb. Tudom, hogy mire vágyom – nem csak a kapásokra, hanem...
Vannak pecák, amiket heteken át tervezgetünk és vannak, amik csak úgy jönnek. Ez a mostani történet az utóbbi kategóriába tartozik. Hétfő délután, egy gyors egyeztetést követően Ferivel úgy döntöttünk: irány a víz! Délután fél hat körül értünk a kikötőbe, ideális időpontban ahhoz, hogy a kora estét és a naplementét horgászattal tölthessük el....