„Egyszer volt Budán kutyavásár, csak egyszer!”

Szeretek folyón horgászni. Az áramló víz segít megfejteni azt, ami a felszín alatt található. A víz felszínén megjelenő örvények, burványok lenyomatai a víz alatt megbújó töréseknek, mederegyenletlenségeknek, kőszórásoknak, vagy egy elsüllyedt fának. Az áramló víz a halakat bizonyos helyekre szorítja, így, ha az ember ismeri a folyóvizek és a halak dinamikáját, könnyen be tud azonosítani ígéretes helyeket. A Tisza-tó az év nagy részében nem ilyen. Marasztalt folyónak is hívják. A duzzasztás következtében a folyó lelassult, az év nagy részében alig áramlik. Vannak olyan időszakok, amikor ez megváltozik, a folyó újra megtódul és az öblítőcsatornákon keresztül a tározótérbe nyomja be, vagy éppen szívja ki a vizet. Az erőmű zsilipjei által szabályozott vízszint, vagy a Tiszán levonuló áradás az addig nyugodt vizet megindítja és a tározó területén több helyen alakít ki folyóra jellemző vízmozgást. 2023 május elején egy ilyen vízjárásnál volt részem egy fantasztikus horgászatban. Kedves Olvasóm, mostanra már biztosan feltűnt, hogy mennyire szeretek csukázni, sőt talán minden más halnál szívesebben horgászok vizeink krokodiljaira, de van egy másik halfaj, amire hasonlón szívesen dobok műcsalival, ez pedig vizeink fogatlan fenekeszegei, a ragadozó őnök, más néven balinok. A Tisza-tóban mai napig erős állományuk él, de megfogásuk néha komoly kihívások elé állít. Édesapám sokszor emlegette a női szeszélyt. Én ezt úgy egészíteném ki, hogy a női szeszély sehol nincs a balinok szeszélyéhez képest. Rendszeresen látni, ahogy a víz felszínén hajtják a küszöket, szinte forr a víz a rablásoktól, de bármilyen műcsalival is próbálkozik az ember, látszólag fittyet hánynak erőfeszítéseinkre és a felkínált csalikra. Egy másik napon, hasonló körülmények között pedig kapás kapást ér. Az a bizonyos 2023. évi májusi nap is ilyen eredményeket hozott.

Május első hetében igazán kellemes tavaszi időjárásban volt részünk, de az átlaghoz képest hűvösebb április okán, a víz hőmérséklete még nagyon alacsony volt. Az első napokban próbáltam csukát fogni, de kedvenceim nem voltak étvágyuknál. Két nap alatt egy horogról lefordult halig jutottam. Valahogy nem éreztük egymást a krokikkal, ezért elhatározásra jutottam. Mivel a tilalom pár napja véget ért, ezért talán ideje elkezdeni a balinok hajkurászását, hátha. Már nem emlékszem, hogy még a tározót töltötték fel, vagy egy áradás miatt, de ömlött be a víz az öblítő csatornákon keresztül a medencékbe. A víz kristálytiszta és hideg volt. Eredeti tervemet, hogy az élőn próbálok meg őnt fogni, azonnal sutba vágtam, amikor az öblítőn kifelé menet egy bedőlt fa melletti elvágó vízben balinrablásokra lettem figyelmes. A motort gyorsan leállítottam és már repült is kedvenc Halbogár-csalim a rablások irányába. Félútig sem jutott el wobblerem, amikor a csónakomat egy bedőlt fának tolta az áramlás. Nem vagyok egy ijedős, de akkor elmormoltam, egy gyors Miatyánkat! A csónak egyik széle felfutott egy nagyobb faágra, míg a másik oldalt a víz sodrása elkezdte lefelé nyomni. Szerencsére csónakom kellően nagy ahhoz, hogy az ilyen amatőr hibák ellenére is a víz színén maradjon, de egy pillanatra tényleg megijedtem. Az erős sodrás nem játék. Mentségemre szóljon, hogy ilyen erős áramlás nagyon ritkán volt a korábbi horgászataim során, ettől függetlenül természetesen hibáztam.

A motort beindítva lekormányoztam magam a bedőlt fáról és újra visszaálltam a balinrablások alá. Ezúttal leengedtem a horgonyt.

A rablások szerencsére nem hagytak alább, sőt egyre inkább fokozódtak. Csak úgy repültek ki a kishalak a vízből, ahogy a balinok puskagolyóként vertek közéjük, a csalijaimra azonban nem akadt érdeklődő … Már javában benne voltam a napban, a család várt, ideje volt elindulni haza.

Másnap reggel 5-kor már a kikötő parkolójába álltam be és gyors pakolást követően indultam is az előző nap helyszínére. Előző este szépen elterveztem, hogy milyen csalival, hogyan fogok horgászni a fröcskölő fenekeszegekre, de a csatorna bedőlt fájához érve szomorúan vettem tudomásul, hogy a balinok nem jöttek el a randira. Horgonyzás után 10 percig figyeltem a vizet, de rablásnak nyoma sem volt. Ez így nem lesz jó, hol vannak az őnök? Mindegy, ha már itt vagyok, dobjunk egyet. A kapocsba Tomi barátom akkor még tesztelési fázisban lévő Fürkésze került, amit alkotója úgy adott a kezembe, hogy nagy süllőket fogok vele fogni. Cimborám akkor még nem sejtette, hogy én nem foglalkozom efféle gyártói "rendelkezésekkel", és holmi gyüttment balinoknak fogom felkínálni az igen míves darabot. Egy alsó lendítés csuklóból és a fahalacska 15 méterrel a bedőlt fa felett érkezett a vízbe. A 6.1-es áttételű orsót is búgócsiga sebeséggel kellett hajtanom, hogy a csatornában felém száguldó vízben wobblerem életre kelljen és elkezdjen veretni. A következő dobást már sokkal messzebbre hajítom, hogy legyen időm felvenni a kontaktot a csalival és a fa előtt, már megfelelő tempóban húzzam Fürkészt. Az első negyedóra kapás nélkül telik, viszont elkezdenek rabolni a balinok a felszínen. Próbálom csalimat minél közelebb vezetni az elvágó víz határához, mely próbálkozás meghozza a kívánt sikert. Az ütés pillanatában a hal csaknem kicsavarja a botot a kezemből. Bevágni sem kell, a csali sebessége és a hal kapása kellő akadást biztosít a horognak. Az erős sodrás és a lendületben lévő balin feladja a leckét a szerelékemnek. A 4-21g-os Dragon nyélből hajlik az orsó pedig erősen felsírva próbálja meg kidolgozni halam kitöréseit. A merítőt persze elfelejtettem összerakni! A fene! Akarom mondani a fenekeszeg kezdett fáradni, így volt időm pár fotót csinálni róla a víz színén. A horog nem is a szájába, hanem kívülről, a feje tetejébe akadt. Halamat gyorsan a hajó mellé kormányzom és egy rutinos mozdulattal kiakasztom horgot.

A következő dobás hasonló eredményt, vagyis balint hozott és ez megismétlődött még 3-szor, annyi apró különbséggel, hogy ez utóbbi esetekben a csali az Őnök szájában volt. Az ötödik fenekeszeg megrázó események nyomát viselte a hátán. A fognyomok alapján egy méter plusszos csuka kívánhatta meg az 56 cm-es balinomat a téli vermelés alatt. Megrázó, mert ha ekkora méretű csalival lehet méter plusszos csukát fogni, akkor új botot és csalikat kell vennem.

Öt balin, kicsit több mint fél óra alatt, írnám, hogy nem rossz, de ez fantasztikus! Lapult még pár Halbogár-csali a dobozomban, amivel szerettem volna idén halat fogni. Minden évben kitűzök valamilyen célt magam elé. 2022-ben a 70 cm-nél nagyobb csuka megfogása volt a cél, és a korábbi írásaimban olvashattad, hogy ez teljesült is (nem kicsit). A 2023-as évre célként tűztem ki, hogy minden handmade fahalammal halat fogok fogni. Éppen, hogy elkezdődött a szezon és máris esély nyílt arra, hogy a lista egy részét kipipáljam. Izgatottan nyúltam bele a csalis dobozomba és Fürkészt egy nagy balsafa testű minnow típusú csalira cseréltem.

Eleinte nem éreztem a csalit, valahogy nem akart rendesen veretni, a kapások is elmaradtak. Gondoltam kipróbálok valami újat, lássuk sodrással szembe, hogyan viselkedik. Nem dobtam nagyot, csak próbának szántam, ezért amikor a harmadik tekerésbe bele vert a balin, nem is tudtam hírtelen mi történt. Újabb gyönyörű fenekeszeget tarthattam a kezembe, gyorsan lefotóztam és már engedtem is vissza a horogtól megszabadítva. Újabb dobás lefelé, veszem fel a kontaktot a csalival és kezdem gyors tempóban visszacsévélni a zsinórt. Bammm! Csavarja le a magasra tartott bot spiccét az Őn. Hihetetlen. Mi van itt ma? Jól akadt az alsó horog, de könnyedén ki tudom szabadítani és már folytatom is a horgászatot. Szóval ezt a csalit a lehető leggyorsabban kell tekerni. Lássuk igaz-e az állítás. Dobás, spicc magasra az orsó pedig surrog, ahogy maximális tempóban hajtom a karját. Durr. Megvan! Felfoghatatlan, ami itt zajlik!

Jó, ti akartátok. Csali csere, és már repül is a kis Cika! Ezt is rögtön leveri egy balin, igaz az aznapi legkisebb. A következő dobást is egy kölök Őn hozza vissza. Oké szóval ez a csali is működik, de inkább maradjunk az 50 cm feletti példányoknál. Visszarakom Fürkészt a kapocsba és milyen jól is tettem. Harmadik dobásra megfogom az aznapi legnagyobb balint a maga 61cm-es hosszával. Gyönyörű púpos!

Fürkésszel újra aratok, fél óra alatt újabb 3 balin. Elkezdek cserélgetni felszíni WTD csalikat, de ezek nem működnek a gyors vízben. Na jó, egy nagyobb csali van még itt, amit nem próbáltam. Igaz ez egy mélyebben járó, de hátha. A név kötelez, Gyilok is levadássza aznapi áldozatát. 

A rablások kezdenek alábbhagyni, vélhetően szétvertem a reggelizőket, újabb kapás nem akad. 9 óra, a család vár. Elindulok haza, útközben pedig összeszámolom a napi mérleget: 15 db balin 40 és 61 cm között, 2 és fél óra alatt! Rendben, holnap újra jövök!

Másnapnap is sikerült eredményt felmutatni, de két és fél óra alatt csak három darab fenekeszeget sikerült megfogni. A következő napokban a sodrás a csatiban alábbhagyott és ezzel a balinok is elvesztették érdeklődésüket. "Egyszer volt Budán kutyavásár, csak egyszer!"