A piszkos 12!

A karácsonyi időszak mindig különleges, és ebben az évben egy igazán emlékezetes horgászat történetével koronázom meg az adventi időszakot. Aznap reggel Lacival és Pistával indultunk egy csendes morotvára, hogy még egyszer átéljük az őszi szezon varázsát. Az eredmény? 12 csuka és egy "csuka fogta róka" pillanat, amit soha nem fogok elfelejteni.

Reggel, amikor még köd borította a tájat és a vizet, a felszíni közeli csalik bizonyultak a leghatékonyabbnak. Semmi sem fogható ahhoz az izgalomhoz, amikor a csalit vontatva egyszer csak púposodni kezd a víz felszíne. Szinte lélegzetvisszafojtva figyelem, ahogy a hal a felszíni csali után ered, majd egy hatalmas burvánnyal vagy csobbanással eltünteti azt. Az ilyen pillanatok azért igazán különlegesek, mert nemcsak a hal erejét, hanem annak vadászösztönét is testközelből tapasztalhatja meg az ember.

Az egyik legemlékezetesebb pillanat egy 70+ körüli csuka fárasztásához kötődik. A felszíni csali alig érte el a vizet, amikor hatalmas fröccsenéssel tört felszínre a hal. A botom azonnal karikába hajlott, a zsinór pedig zizegve futott le az orsóról, ahogy a hal magával ragadta Vergőt. A kis 3-14 grammos TiPro bot, a 2500-as TR orsó és a 0,07-es Stealth Smooth 8 fonott zsinór összhangja bírta a terhelést. Pár percig tartó küzdelem következett, amely során a hal többször is a kajak alá próbált bújni. Végül azonban sikerült közbe venni , és picit elmélyedni a pikkelyein csillogó napfényben.  Ami pedig ez után következett a legrosszabb rémálmaimban se jöjjön elő többet. Miközben megpróbáltam kiszabadítani a horgot a hal szájából, a csuka egy váratlan rúgással az ujjam végébe rántotta Vergő szabadon álló horgát. Hát, mondanom sem kell, nem pont ilyen "fogásra" számítottam! Szerencsére Laci és Pista gyorsan mellettem termettek, és megkezdtük a mentési munkálatokat. Egy improvizált "műtét" következett, amely körülbelül fél óráig tartott. A horog hegyét kifordítva és fogóval elcsípve végül sikerült eltávolítani az ujjamból a csalit, és bár a seb sajgott, ez sem állíthatott meg abban, hogy folytassam a horgászatot. Ekkor döntöttem el, hogy a jövőben csak szakáll nélküli horgot fogok használni kajakból történő horgászatnál. Utólag is köszönet Lacinak és Pistának a segítségért, ha nincsenek akkor ott, nem tudom, hogyan oldottam volna meg a helyzetet. 

Amikor a köd felszállt a halak aktivitása is csökkent a felszíni és felszín közeli csalikra, úgyhogy átváltottam plasztikra, amelyet lassan vezettem a fenék közelében. Ez a módszer is szép eredményt hozott: újabb és újabb csukákat csaptam be. Mindegyik hal egyedi küzdelmet jelentett, a kisebbek gyorsan megadták magukat, de a nagyobbak megdolgoztatták a felszerelésemet.

A délutáni órák újra a felszíni csaliknak kedveztek. Egy délutáni csuka kapása szintén emlékezetes marad. A hal vagy 10 méter távolságból lőtt ki a csalimra és a vízből szinte kiugorva verte le Vergőt. Annak aki még nem próbálta a felszíni csukázást, csak ajánlani tudom a látványos rávágások, örökre szóló élményt jelentenek. 

A nap során egy GoPro kamera is a társam volt, így egy rövid videót is készítettem a horgászatról amelyet most, karácsonyi meglepetésként osztok meg veletek. Ez az év bővelkedett kalandokban, és bár az ujjamból kioperált horog kellemetlen élmény volt, ez a nap mégis még jobban megerősítette bennem, hogy szeretek horgászni.

Kívánok minden kedves olvasómnak békés, boldog ünnepeket, és éppoly felejthetetlen élményeket, mint amilyenekkel ez a nap ajándékozott meg engem!