"Nincs ebben hal! "

Kétgyermekes apaként az életem teljesen átalakult. Marci érkezésével az éjszakák hosszabbak, a nappalok pedig álmosabbak lettek. Olivér is egyre több figyelmet igényel, és sokszor úgy érzem, mintha egyensúlyoznék a családapa, a férj, a dolgozó ember és a szenvedélyes horgász szerepe között. Spoiler: a horgász vesztésre áll. De ezt nem bánom. Ott vagyok, ahol mindig is lenni akartam – a családommal.

Még június végén kivettem a csónakom a vízből és elhoztam a kikötőből – tudtam, hogy a nyáron nem lesz időm használni, hát úgy döntöttem ne álljon feleslegesen vízen. Attila barátom kölcsönadta a futóját, így most a "szürke eminenciás" kint pihen rajta az udvaron.

Marci elmúlt két hónapos én pedig éreztem, hogy kezdek teljesen lemerülni. Szandra, a feleségem, szintén észrevette ezt. Egy nap azt mondta: "Muszáj találnod valamit, ami kikapcsol." Egy délután Olivérrel játszottunk a kedvenc matchboxaival, amikor a kezembe került egy különleges színű kisautó – szép libafos zöld. Elmosolyodtam: "Ez a szín jól állna a csónakomnak is." Ha már nem tudok horgászni, legalább kicsit "felturbózom" a verdát – akarom mondani, a csónakot.

A festés remekül sikerült, és ha már benne voltam, felszereltem az orrmotor új acél konzolját és egy diszkrét orrvilágítást is. A horgászfelszereléseimet sem hanyagoltam el: gyorsan összedobtam egy bottartót a garázs falára, letakarítottam a botokat, átválogattam a csalis dobozokat, és lecseréltem a zsinórokat. Egyetlen gondolat motoszkált a fejemben: "Muszáj horgászni, különben megkattanok."

Olivérnek vettem egy gyerekeknek való műanyag horgászbotot pár halacskával. Az esti fürdetések igazi peca-partikká váltak. Egyik este, miközben egy gyönyörű garda volt "horogvégen," váratlanul megkérdezte:
– Apa, egyszer lemegyünk Sarudra pontyot fogni?

– Persze, hogy lemegyünk! – válaszoltam elcsukló hangon.

Szandra egy angyal. Talán már megunta, hogy minden szabad percemet a horgászfelszerelésekkel töltöm, de egy augusztusi napon rám nézett és azt mondta:

– Menj el horgászni!

Nem kellett kétszer mondania. Azonnal pakoltam, és irány a Duna. Bár nem ismertem a vizet, közelebb volt, mint a Tisza-tó, így gyorsabban hazaérhettem, ha szükség lenne rám. Az első alkalmak nem hoztak nagy sikert – csak néhány köves és egy rakás busa akadt horogra.

Szeptember utolsó hete van, és a Tisza-tó már nagyon hiányzik. Nem bírom tovább: szerdára szabadnapot veszek ki, és felhívom Feri cimborámat, hogy tartson velem. Hajnal négykor indulunk Budapestről. A kocsi roskadásig tele felszereléssel, mögötte a futón a csónak. A jó társaságban gyorsan elrepül az út, és Poroszlóra érve első utunk a Sellő horgászboltba vezet. Beköszönünk Iminek, aki szokás szerint jókedvű:

– Na, itt nem fogtok halat! Menjetek inkább az alvízre – viccelődik.

– Tudjuk, tudjuk, itt nincs hal! – nevetek vissza, és kacsintva már indulunk is tovább a kikötőbe.

Amikor odaérünk, megcsap a Tisza-tó semmivel össze nem téveszthető illata. Mélyen beleszippantok – itthon vagyok. Gyorsan lepakoljuk a csónakot a futóról, összeszedjük a felszerelést, és már irány is az egyik kedvenc helyem. A csónak könnyedén siklik a tározó vizén, kerülgeti a sulyommezőket és a hínárfoltokat. Ahogy megközelítjük a spotot, lassítok, leállítom a robbanó motort, a villanymotort a vízbe engedem, és hangtalanul csorgunk tovább.

Kezdődik a peca. A kapcsokba kerülő gumihalak vízbe érve azonnal élettel telnek meg, remegő táncukat hamar értékeli is valaki: második dobásra egy kisebb csuka érkezik. Pár perc múlva a nagyobb testvére is tiszteletét teszi. Ez ígéretes! Folyamatosan vallatjuk a gyékény- és nádfalakat, a kisebb öblöket. Feri is megakaszt egyet, de sajnos lemarad. Röviddel később újabb kapása van, és ezúttal sikerül kifognia az első csukáját.

Kinézek egy kiszögellést a gyékényfal mentén, és első dobásra sikerül eltalálnom a kiszemelt pontot. Ahogy megemelem a csalit a fenékről, erős ütést érzek. Azonnal bevágok, és a hal, mintha csak tudná, hogy nem barátkozni jöttem, látványosan kiugrik a vízből. Ez egy küzdős példány lesz. Határozottan irányítom a csónak mellé, ahol még egyszer megpróbál kitörni, és több szaltót is leír a levegőben, szerencsére a horog jól ül. Gyönyörű, 76 centiméteres "tigrist" emelek ki, és a kamerának pózolva őszinte mosoly kúszik az arcomra.

A nap ígéretesen alakul. Fogok még két kisebb csukát, Ferinek viszont újra lemarad egy szebb hala. Öt-egy az állás – de ki számolja? Ahogy tíz óra körül alábbhagynak a kapások, úgy döntünk, hogy áttérünk egy sekélyebb részre. WTD csalikkal próbálunk csukát fogni. Félórányi csónakázás után megérkezünk egy tavirózsákkal benőtt helyre. Az első dobásra egy kis sügér akad, alig nagyobb, mint a kapocsban táncoló Skipper. Újabb dobás újabb sügér. Gyorsan váltok UL felszerelésre, és néhány apróságot sikerül kifognom, de az igazi izgalom még hátra van.

Időközben Laci is megérkezik, gyors köszönést és rövid szóváltást követően mindenki horgászik tovább. Ha eszik a hal, dobni kell.

Feri egy villantóval fogja meg az aznapi második csukáját, miközben én újra áttérek spinner baitre. Egy szép, piros darabot dobok a vízbe, amit egy ragyogó balin azonnal magához ragad. Bár nem csuka, de már régóta vártam egy méretesebb zsákmányra. Végre megtörik a jég: egy 60 centis csuka nyúl a csalim után. Ez már valami!

A délután eseményei felpörögnek. Feri Gömbicre vált, és sorra fogja a szebbnél szebb sügereket és balinokat. Én is újra WTD-re cserélem a csalit, de az nap csak egy csukát sikerül horogra csalni vele. A tavirózsák között próbálkozom, amikor egy hatalmas burványlással rávág egy hal, de sajnos nem akad. Az újabb dobás már eredményesebb: a csalim nyomában tolóhullám indul meg, és egy szempillantás alatt egy csuka szájában tűnik el Vergő. Határozott mozdulatokkal fárasztom, míg végül a csónak mellett kiveszem az idei első WTD-s csukámat.

A nap vége felé közeledve kisebb halak váltják a nagyobbakat. Sügérekkel és balinokkal mulatjuk az időt, miközben Feri egy kisebb csukát fog villantóval. Ahogy lassan készülünk indulni, Feri még búcsúzásképpen kifog egy szép balint Gömbiccel. A kikötőbe érve pár képet küldök Iminek a következő üzenettel:

– Nincs ebben hal!