XII. Tavaszi Baráti Pergető Találkozó

Május 7–9. között ismét Sarud adott otthont a Tisza-tavi Baráti Pergető Találkozónak. Idén már a tizenkettedik alkalommal gyűltünk össze, és nagy örömünkre 11 csapat érkezett a tó partjára. Különösen jó érzés volt látni, hogy a rendezvény évről évre egyre családiasabbá válik. Ezúttal már gyerekek is érkeztek a találkozóra, ami teljesen új hangulatot adott a hétvégének.

Örömmel fogadtuk az új csapatokat, ugyanakkor többen már harmadik alkalommal tértek vissza hozzánk. Számomra különösen emlékezetessé tette az idei találkozót, hogy a bátyám és az unokaöcséim is velünk tartottak. Egy olyan eseményen, amely eredetileg baráti horgászatként indult, jó érzés látni, hogy a családtagok is egyre nagyobb számban kapcsolódnak be.

A hétvége egyik legfontosabb része számomra továbbra sem a vetélkedés, hanem a találkozások és beszélgetések. Az első este egy rövid bemutatóval készültem a Tisza-tó aktuális helyzetéről, a fogósabb csalikról és azokról a területekről, amelyek az elmúlt évek tapasztalatai alapján ígéretesek lehetnek a találkozó idejében. Külön öröm volt, hogy a résztvevők közül többen is hozzászóltak az előadásomhoz és megosztották saját tapasztalataikat. Nem titkolóztunk, nem őrizgettük féltve a megszerzett információkat, hanem közösen próbáltuk megfejteni, mit mutat éppen a tó. Úgy gondolom, ettől baráti egy baráti találkozó.

A hétvége hangulatához nagyban hozzájárult az Élményfalu Sarud csapata is, akik ezúttal is mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat. A csapatbázis ismét kiváló helyszínnek bizonyult a találkozó számára. A külön fürdőszobával felszerelt szobák kényelmes pihenést biztosítottak a hosszú horgásznapok után, míg a tágas közösségi tér tökéletes helyszíne volt az esti beszélgetéseknek, élménybeszámolóknak és a közös tervezgetésnek. A vendéglátásra sem lehetett panasz. Az ételeket ezúttal is a Sulyom Tájétterem szakácsai készítették számunkra, akik minden étkezés alkalmával magasra tették a lécet. A bőséges és ízletes fogások nemcsak a nap során elvesztett energiát pótolták, hanem önmagukban is élményt jelentettek. A hétvége során így nemcsak horgászélményekkel, hanem gasztronómiai emlékekkel is gazdagodtunk.

A horgászat szempontjából az idei találkozó egyértelműen a balinokról szólt. Már az edzésnapon is szép halakat sikerült fognunk Tomival, ugyanakkor számomra maradt némi hiányérzet is. Egy harcsa ugyanis alaposan megtépázta az önbizalmamat. Külön érdekesség, hogy nem sokkal az akasztás előtt még láttuk a halat fordulni a felszínen, és viccelődve meg is jegyeztem, hogy nem örülnék, ha a balinoknak szánt blade csalit éppen ő kérné le. Nem telt el sok idő, és pontosan ez történt. Pár másodperc és csak a tépett fonott zsinórom végét bámulhattam... 

Az egész hétvégén sok harcsamozgást láttunk. Többször előfordult, hogy hosszú másodpercekig figyelhettük, ahogy egy-egy nagyobb bajszos komótosan fordul a felszínen. Tomi ügyesebbnek bizonyult nálam, hisz neki a szombati napon végül sikerült egy a balinozás közben UL cuccra érkező  körülbelül tíz kilós harcsát kifárasztania. Jó persze ehhez én is sokat hozzátettem, kiváló felvételt készítettem a fárasztásról a telefonommal. Ha nem lett volna tilalom harcsára, biztos sokkal több szép bajszos forgásáról írhatnék most. 

Aki jövő tavasszal hasonló időszakban érkezik a Tisza-tóra, annak érdemes lehet megfogadni néhány tapasztalatot. A hétvége során egyértelműen azok a helyek bizonyultak eredményesebbnek, ahol valamilyen vízmozgás volt jelen. Az átvágások, csatornák és szűkületek rendre halat adtak. A csalik vezetésében viszont nem lehetett egyetlen mindenkire érvényes szabályt felállítani. Volt, aki gyors vezetésű minnow-val fogta a halakat, míg mások a lassan vezetett körforgókban, twitch-elt wobblerekben bíztak. Nekünk a fenékközelben vezetett plasztikok és blade csalik hozták a legtöbb kapást. 

A hétvége során jól látszott az is, hogy a halak aktivitása az időjárással együtt folyamatosan változott. Míg pénteken borusabb időben még kifejezetten jó étvággyal táplálkoztak, vasárnapra már sokkal nehezebb feladat lett kapásra bírni őket a szikrázó napsütésben. Ez is jól mutatja, hogy a Tisza-tavon mennyire fontos a folyamatos alkalmazkodás.

Az eredmények végül önmagukért beszéltek. Az első helyezett csapat több mint 13 méter halat fogott, a második helyezettek 8 méter felett, míg a harmadik helyezett csapat 7 métert meghaladó összfogással zárták a hétvégét. Az idei évben különleges emlékekkel készültünk, hiszen Tomi gyotaku alkotásai kerültek az első három helyezett csapathoz. Bevallom, nem számítottam rá, hogy ekkora sikert aratnak, de több csapat is nagyon komolyan vette a megmérettetést, mert mindenki a nagy balinos képet szerette volna magának.

Köszönjük mindenkinek, aki idén is velünk tartott. Jó volt új arcokat megismerni, régi barátokkal találkozni, és együtt eltölteni egy hétvégét a Tisza-tó partján. Külön öröm számunkra, hogy többen már most jelezték részvételi szándékukat az őszi találkozóra. Mi pedig ennek megfelelően már el is kezdtük a szervezést.