Végre tél van. Igazi tél. Nem az a bizonytalan, átmeneti idő, amikor az időjárás sem tudja eldönteni, hogy az ősz búcsúzik-e éppen, vagy a tavasz köszönt be túl korán. Tél van! Az a fajta, amelyik határozottan érkezik, és fehér leplet terít a tájra. A kertet vastag hó borítja, az ereszen hosszú jégcsapok lógnak, a fenyőfák havas csúcsai halkan...
A vasárnap reggel végre elhozta a döntő forduló izgalmát. A két nap alatt mindenki elfáradt már egy kicsit, mégis ott vibrált a levegőben a vetélkedés szelleme. Reggelinél gyors összesítést tartottunk a fogásokról, és így álltunk a harmadik nap elején:
A szombat reggel nehezen indult. Alig aludtam valamit – az éjszaka hol melegem volt, hol fáztam, és bevallom, hiányzott a család is. Sokat gondoltam rájuk. Két nap után már furcsa volt úgy ébredni, hogy nem a gyerekek reggeli zsivaja, sírása vagy arcba mászása fogad, hanem a csend, ami körülvett minket a szálláson. A csendet Tomi reggeli...